Az első ütések

2016 őszén nem akartam elkésni a reggeli értekezletről, ezért nagy sprintet vágtam le, hogy elérjem a villamost. Éppen esett az eső, a cipőm talpa sima volt, és hiába fékeztem, képtelen voltam megállni - nekiestem a villamosnak, bevertem a  fejem, térdre zuhantam, a nadrágom kiszakadt. Néztem, ahogy terjed a vérfolt a krémszínű nadrágon, aztán felálltam, és volt annyi erőm, hogy felszálljak a villamosra. Amikor elmúlt a sokk, letaglózott a fájdalom, s kiharaptam a szám. Nem tört el semmim, csak megzúzódott a térdem, egész ősszel és télen sántítottam. Ezzel szinte egy időben gyomorbeteg lettem, kiújult egy bőrbetegségem, és kiderült: nem halogathatom tovább a sérvműtétem. Ja igen - és szerelmi bánatom is volt. De mindez még elviselhető lett volna, ha tudok írni. De nem tudtam. Minden este leültem a gép elé, bekapcsoltam, és vártam, hogy valami eszembe jusson. Kínomban leírtam a nő nevét százszor. Még mindig semmi. Leírtam megint százszor. És akkor rájöttem, hogy meg fogok őrülni. Életemben először nem tudtam magam az írással gyógyítani.

Aztán karácsonyra kértem egy cajon dobot.

Először össze-vissza ütöttem, ész nélkül, megszállottan, lila foltokkal volt tele a kezem, mindenhol sebek borították. De legalább jobban éreztem magam. Kiütöttem magamból, amit nem tudtam elmondani. Kezdtem meggyógyulni. A térdem rendbe jött, a gyomrom javult, a bőrbetegségem eltűnt, a sérvemet megműtettem - ez a sztori megírásra vár, a nyugat-afrikai Abuval voltam egy szobában, méghozzá a női osztály közepén, mert ott jutott csak hely nekünk...  A szerelmi bánat csitult. Amikor már elviselhetetlenül fájt a kezem, elmentem egy cajon workshopra. Keönch László Farkas tartotta, egészen zseniálisan, ő magyarázta el az alapokat. Pár hónappal később a tanítványa lettem, valamikor 2017 tavaszán. És közben beszálltam a tesóm zenekarába, a Dóka Attila Akusztikba.

Ez a blog arról szól, hogyan próbál valaki negyvenen túl megtanulni egy hangszeren, hogyan győzi le magában a gátlásokat, mennyire tudja elviselni, hogy idegen terepre lép, ahol nem érzi magát biztonságban. Író vagyok, aki zenél, és a tét nagy: a DAA albuma most májusban jelenik meg. Minden nap írnom kell, mert csak akkor vagyok ép. És minden nap gyakorolnom kell a dobot, mert még jobbnak kell lennem.

Nem nyughatom.